Krimi, krimi, krimi!
„Igazságból csak egy van, és mindig kiderül a végén.” (Conan, a detektív. Japán anime-sorozat.)
Krimi. Szerencsére kamaszkoromban anyám garmadával szerezte és falta be őket, én pedig követtem a példáját. Ott volt Erle Stanly Gardner hőse, Perry Mason, aki megoldotta A ketyegő gyertya esetét és egyéb gyilkossági rejtélyeket; aztán Agatha Christie detektív-históriái Miss Marple-val és a belgaságára büszke Poirot-val, akit rettenetesen idegesített, ha franciának nézték. És állandóan annak nézték.
Rajongtam a Raymond Chandler-féle Philip Marlowe detektívért, a hallgatag férfiért, aki úgy derítette fel a bűnügyeket, hogy közben különféle csávákba is belekeveredett, de kiverekedte magát belőlük. Ha kellett, a szó szoros értelmében. Közben olyan maradt, mint a kőszikla, még a fondorkodó szép nőkön is átlátott, és megkerülte a hálóikat. A nem fondorkodók közül pedig egyet-egyet mindig lefektetett.
Az egyik sztori végén éjszaka beállít hozzá a megbízója, egy vörös hajú szépség. Marlowe így fejezi ki magát: „pár órára megosztottuk egymással a magányunkat.” Ez a „magánymegosztás” nagy hatással volt az erotikus fantáziámra, és kicsit lekonyultam, amikor a nő reggel elhúzott, örökre. A férfi pedig felfedezett egy hosszú, vörös hajszálat a párnáján, mire vadul összedobálta az ágyneműt. Elábrándoztam: én talán meg tudnék tartani egy ilyen Marlowe-féle magányos farkast. Micsoda női siker lenne!
És most? Kérem szépen, van nekünk egy Kondor Vilmosunk, aki nem más, mint a modern magyar krimi élő atyja. Világhírű. Budapest-sorozatát az egész földgolyóbison számos nyelven olvassák. Öt könyvön át követhetjük Gordon Zsigmond lépéseit és a korok váltakozását, a Budapest Noirtól egészen a Budapest novemberben című regényig, majd bónuszba kapunk még egy novellacsomagot. Jó kis címe van: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes.
Gordon a titkon jószívű macsó, aki nem magándetektív, hanem bűnügyi újságíró. Így csöppen bele a nyomozásba, amit képtelen abbahagyni, mert az igazság kiderítése az ars poeticája. És ő végigmegy a szálon, amely elvezet az igazságig, bármilyen csúf is legyen az. Körülötte pedig ott a korabeli Budapest atmoszférája: a harmincas, a negyvenes évek, a háborús idők, a felszabadulás (vagy inkább új megszállás) és 1956.
Még el sem sirattuk Gordont, Kondor máris előrukkolt A másik szárnysegéddel. Ez is történelmi krimi, és olyan izgalmas, hogy tövig rágod tőle a körmödet. Letehetetlen. A hős ezúttal maga beszéli el a sztorit, amely 1944. október 15-én, a Horthy-féle kiugrási kísérlet napján kezdődik, amikor a németek elrabolják a kormányzó fiát. Ám a központi karakter nem ő, hanem a szárnysegédje, Wertheimer Miklós, egy hétköznapi figura, akinek az a dolga, hogy kísérgesse, fuvarozza a magas rangú személyiséget, és hogy apróbb szolgálatokat tegyen neki.
Erre mi történik? Hirtelen a legnagyobb kalamajka kellős közepén találja magát. Állandóan pácba kerül, de olyanba, amilyenben mindenki ott hagyná a fogát. Ám ő kivágja magát, és még egy makrancos lányt is megment, akivel persze egymásba szeretnek.
A másik szárnysegéd egyszerre krimi, történelmi regény és jellemfejlődés-rajz. Számomra az a legizgalmasabb benne, hogyan lesz egy mit sem értő, rémült fiatalemberből felnőtt férfi, akire számítani és támaszkodni lehet.
Rados Virág
Klikkelj a linkekre a Kondor Vilmos krimikért, amelyek az Agave Könyveknél jelentek meg:
