Gyerekszáj
(Kép: Rados Virág egykor)
Az alábbi történet szereplői egy kislány, egy fialasszony, egy furcsa idegen néni és egy híres újságíró.
Játszódik egy forró nyári napon, egy budapesti villamoson.
Az újságíró a villamoson ücsörgött, tekintete az ablakon keresztül éberen pásztázta a nagyvárosi forgalmat. A villamos egy park mellett haladt el. Az újságíró szemügyre vette a piros padon összebújó szerelmespárt, a babakocsit tologató fiatalasszonyt, a két kisfiút, akik rendületlenül passzolgatták egymásnak a focilabdát. Ó igen, a gyerekek – villant át az újságíró agyán. Apró örökmozgó mindegyik. Micsoda energia! A szerelvényben az utasok elpilledtek a nyári hőségtől. A kánikula valóságos szaunát csinált a kocsiból. Hiába voltak letekerve az ablakok, a levegő nem mozdult. Egy öregember a botját szorongatva szundikált az egyik ülésen, egy kövér asszony a telipakolt cekkerét vigyázta. Munkából jövet nyilván beugrott a közértbe, és most viszi haza a vacsorának valót.
Az újságíró kedvtelve nézelődött. Szerette figyelni az embereket, mit csinálnak, hogyan élnek, miket mondanak. A világ kiapadhatatlan forrása volt az igaz meséknek, meg lehetett őket írni. Sokan olvasták a lapot, amely direkt a vicceknek lett kitalálva. Az emberek szeretnek nevetni. Ám ezen az álmos, forró délutánon úgy tűnt, most nem terem sztori az újságíró jegyzettömbjébe. Legfeljebb néhány életkép. Azokat viszont csak a saját szórakozására rögzíthette. Tudta jól, az olvasók a mókás sztorikat kedvelik, ő is pont így volt vele.
A következő megállóban fiatal nő szállt fel, kézen fogva vezette három év körüli kislányát. Az újságíróval átellenben telepedtek le, egy csontos asszonnyal szemközt. A kislány nemsokára hangosan megszólalt: „anyu, nézd, milyen nagy orra van a néninek!” Kicsiny mutatóujjával a csontos nőre bökött. Az nem szólt semmit, csak elvörösödve fészkelődött a helyén. A fiatalasszony elkapta a kislány kezét. „Hányszor mondjam, Gigi, hogy nem illik mutogatni? Amit pedig a néni orráról mondtál, azt majd otthon szépen megbeszéljük.” Az anya-lánya vita ezzel le volt zárva, mindketten nyugodtan utaztak tovább, kifelé nézegetve az ablakon. Csak a csontos nő pattant fel még mindig pulykavörösen, és ahogy a villamos ismét kinyitotta ajtaját, gyorsan leszállt.
Az újságíró titkon elmosolyodott. Már tudta, mit ír meg a hetilap legközelebbi számába. Elképzelte, hogy a rajzon, amit majd a grafikus kanyarít a történethez, ott ül a fiatalasszony, ölében a kislánnyal, szemben pedig a nagy orrú nő. Elővette jegyzetfüzetét, amit mindig magánál hordott, és csak egy szót írt bele: „Gigi”.
(A fenti eset igaz történet. Az újságíró Királyhegyi Pál volt, a Giginek becézett kislány pedig én. Királyhegyi karcolata, az anya-lánya párbeszéd Gigi címmel a hajdani Lúdas Matyiban jelent meg.)
Klikkelj a kék aláírásra, és tudj meg többet a szerzőről!
Rados Virág eddig megjelent regényei a Jaffa Kiadónál - klikkelj a kék linkekre, tudj meg többet a könyvekről:
Bipoláris - Egy mániás depressziós nő regénye
In flagranti – Forró fürdő, hideg zuhany (elfogyott)
