A könyvek gyógyító hatalma
„A könyv egyszerre orvos és orvosság. Diagnózist állít fel és egyben terápia is. (…) Vannak olyan regények, amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel. Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az embert, amikor ősszel búskomor. Megint mások… no, igen. Mások rózsaszínű vattacukrok, három másodpercig bizsergetik az agyat, és nagy, boldog ürességet hagynak maguk után” - fejtegeti Nina George német író.
A könyvek gyógyító hatalma már a régi korokban ismeretes volt. Az ókori görögök a könyvtáraik ajtajára helyeztek ki feliratokat, tájékoztatva az olvasókat, hogy lelki bajokat orvosló helyre érkeztek.
A 19. században az orvosok és pszichiátriai ápolók sokat merítettek a Bibliából. A legelső írásos említés a biblioterápiáról (biblio = könyv, terápia = gyógymód) azonban csak 1941-ben szerepel a Dorland-féle orvosi szótárban. A könyvterápia mint módszer mára elterjedőben van a pszichológusok, szociális munkások, tanácsadók és a velük együtt dolgozó könyvtárosok körében.
Lényege, hogy a páciensben tudatosuljon az érzés: nincs egyedül a problémájával, esetleg lássa a saját gondjait más szemszögből is. A művészetterápiák közé sorolható. Alkalmazzák a klinikumban, a börtönökben, az iskolákban. Lehet terápiás, de önismereti, személyiségfejlesztő céllal is használni.
Okkal választunk könyvet. Valahol önmagunkat látjuk benne (vagy amilyennek látni szeretnénk). Ott vagyunk a borítóban, az egyik, de akár több, esetleg minden szereplőben. Ennek alapja az azonosulás.
Amiben kicsit megtaláljuk magunkat, azzal tudunk azonosulni. Átéljük az eseményeket, érzelmeket, amelyeket a szereplő(k) is. Ez akkor különösen hasznos, ha olyan könyvet választunk, amelyben a főhős ugyanazzal a bajjal küzd, amivel mi. Vele együtt átmegyünk egy folyamaton, amely során sok mindent feldolgozunk. Kérdéseink lesznek, és válaszokat adunk magunknak. Helyre kerülnek bennünk a dolgok, megnyugszunk, és többek leszünk az olvasás által.
Fontos, hogy ami nagyon intenzív negatív (vagy pozitív) érzést vált ki belőlünk, az a saját tudattalanul elutasított énünk, vagy a tudattalanul minket személyesen megérintő, hozzánk kapcsolódó, feldolgozatlan élmény, esemény, és azzal nekünk dolgunk van. Kiválthatja ezt egy szereplő, vagy annak egy tulajdonsága, cselekedete is. Ezek mentén foglalkozhatunk önmagunkkal, fejlődhetünk.
Miért jó terápia az olvasás? 10 érv, ami mellette szól!
1. Olcsó, könnyen hozzáférhető. (Egyedül bármikor, vagy csoportosan a könyvtárban.)
2. Korlátlanul fogyasztható, nincs mellékhatása.
3. Kikapcsol, szórakoztat.
4. Megérint, olyan érzéseket vált ki belőlünk, amit jó, ha átélünk.
5. Elgondolkodtat, megkérdőjelez.
6. Fejleszt (szókincset, helyesírást, kommunikációt, önismeretet).
7. Gyógyít.
8. Időtől független. (Mi döntjük el, mikor és mennyit gyakoroljuk.)
9. Praktikus. (A könyv mindig kéznél lehet.)
10. Közelebb hoz. (Megoszthatjuk élményeinket, ami elmélyíti kapcsolatainkat.)
Forrás:
1. Lelkünk Lapjai Blogja – Cafeblog
2. Rinner Anita (Pannon Café blog)
