A császárné, aki nem tréfált - Pikáns irodalmi anekdota
Szeretünk sztorizni
Ki ne találta volna magát olyan társasági helyzetben, amikor elkezdődött a sztorizás? Az emberek szeretik a rövid, csattanós történeteket, amelyeknek a végén joggal harsan fel a nevetés. A társaság egyik tagjától a másik ragadja magához a szót, majd a harmadik, és így tovább. Mindenkinek eszébe jut valamilyen saját történet a többiekéről, és már alig várja, hogy megoszthassa azt a jelenlévőkkel. Különösen a sikamlós tréfás históriák aratnak sikert. Azok is leginkább akkor, ha közismert személyiségekkel estek meg.
Igaz vagy sem, a szex mindent visz
Az anekdota olyan történet, amiről nem feltétlenül tudjuk,valóban úgy volt vagy sem, de a közmegegyezés igaznak fogadja el őket. Hogy miért? Mert az igaz történetekbe jobban bele tudjuk élni magunkat, könnyebben azonosulunk a szereplőkkel, illetve nevetünk rajtuk a biztonságos távolból. Ilyen biztonságos messzeséget teremtenek az évszázadok Mária Terézia és a testőríró Bessenyei György esetében. Mert ugyan ki merészelt volna az alábbihoz hasonlóan anekdotázni az uralkodóról? A császárné talán még a fejét is leütteti az illetőnek felségsértésért, ha a fülébe jut a dolog.
Alaposan a nő fenekére vert
Történt egyszer, hogy Bessenyei György költő és császári testőr, a magyar felvilágosodás alkotója egyszer a császári palotában járt. Látta ám, hogy az egyik teremben egy feltehetően jóképű fehérnép ülepe ringatózik csábosan a szeme előtt. „Biztosan a szolgálólány” - gondolta magában a költő, és nesztelenül az ülep mögé lopakodott. A nő felsőtestét nem láthatta, mert az éppen kihajolt az ablakon.
A férfiúi étvágyáról is közismert, daliás Bessenyeinek persze rögtön viszketni kezdett a tenyere, és jókorát sózott a csalogató testrészre. Tulajdonosa azonnal hátraperdült. A férfi Mária Terézia császárnéval találta magát szemközt.
Bessenyei térdre borult, és igyekezett menteni, ami menthető.
- Felség, ha önnek olyan kemény a lelke, mint a s-gge, akkor én most el vagyok veszve – rebegte lehajtott fejjel.
Mária Terézia felszegte a fejét, és így válaszolt:
- Uram, ha magának olyan kemény a farka, mint a marka, akkor ön meg van mentve.
Bessenyei György, a daliás testőríró Mária Terézia császárné - Martin van Meytens 1759-es festménye
A képzelet kiegészíti a történetet
Hogy ezek után mi történt, vagy mi nem a császári felség hálószobájában, arról nem szól a fáma. De valljuk be: bár a fenti anekdota valószínűleg csupán legenda, amíg hallgatjuk, igaznak fogadjuk el, mert úgy sokkal szórakoztatóbb. Elképzeljük, hogy a konfliktust a két fél valóban a párnák közt rendezte. És nem kértek fel senkit, hogy tartsa a gyertyát az akcióhoz.
Azok az irodalmi alkotások, amelyeknek része az anekdota vagy az anekdotázás, nagy népszerűségre tehetnek szert. Jól tudta ezt Mikszáth Kálmán és Esterházy Péter is, akik műveikben gyakran nyúltak a szórakoztatás e közkedvelt eszközéhez.
R. V.
