Beszélgetések vágatlanul - Conversations Uncut Version - Polgári Szilvia

A beszélgetéseket szerettem volna úgy megírni, a magyar nyelvet, a gesztusokat, a hangulatot úgy betűbe önteni, szövegbe adaptálni, hogy az olvasó azt érezze, ott ült, ott ült, ő is ott ült annál az asztalnál, ahol ez a két ember beszélgetett egymással. Érezze az olvasó, hogyan szorította a gyomromat egy-egy gondolat, vagy hogyan tartott markában némely pillanat. Ez volt a cél. Nem tudom sikerült-e, de reménykedem. Csodálatos és páratlan emberekkel beszélhettem és ez boldogsággal tölt fel. Mert mindig is vonzott a szürkeállomány. I wanted to write these conversations in a way that I convert the Hungarian language, the gestures, the atmosphere into letters, adapt them into the written text in order to make the reader feel like they sat there, they also sat there at that table where these two people were conversing with each other. I want the reader to feel how some thoughts were squeeting me by the gut, or how some moments grasped me like the grip of a fist. This was the goal. I don't know if I had succeeded. but I'm hopeful. I had the chance to speak to wonderful and exceptional people which makes me immensely happy. Because I have always been attracted to the grey matter.