Baráthosi Balogh Benedek (1870-1945) könyveit olvasva megállapíthatjuk, hogy szép lelkülete van. A tiszta, naiv érdeklődés vezeti. Baráthosi hagyatéka igaz, szerethető és tiszta. Missziója lényege, melyre kisgyerekkora óta tudatosan készült, hogy végiglátogassa az összes turáni rokonnépünket, éljenek azok a mai Koreában, Japánban, Szibériában, Indiában, a Himalája hegyei közt vagy az Urál valamelyik oldalánál, a Kaukázusban vagy épp Skandináviában. Van benne némi szépirodalmi véna is, így az útleírásai sok helyen igen élvezetesek, már-már filmszerűek. Pontos emlékezetét az ötezer oldalra rúgó kéziratfüzete örökítette meg. Ezen túl kiváló érzéke van a részletek meglátására, így a néprajzi ismertetések egészen gazdag tárházát kapjuk leírásaiban. Szinte a legapróbb részletekig el tud mesélni egy hagyományt, vissza több száz évre is, vagyis valódi, mélyreható gyűjtőmunkát is végzett, ha nem a terepen, akkor a könyvtárban. Nemzetközi kapcsolatai révén sosem publikált tanulmányokból dolgozhatott. A tucatnyi megpróbáltatás és életveszélyes helyzet ellenére rengetegszer kedvezett neki a szerencse. Kiváló, tehetős, sőt egészen magasrangú segítők állnak mellé, bár ezek csak pillanatokra mutatkoznak meg útja során. Baráthosi szelleme állandóan úton van. Ha Budapesten van, otthonában, ő akkor is utazik.
