A polgárháború után egymást követő kormányok valamelyike tizenöt éve rendeletet hozott: nyugdíjat ígért a köztársaság egykori katonáinak, de a bürokrácia malmai lassan őrölnek - bajtársai lassan mind kihalnak körülötte, ám az ezredes konokul kimegy a postahajó elé minden pénteken, várja, hogy megjöjjön az értesítés a nyugdíja ügyében... hiába, az ezredes úrnak nincs, aki írjon. Távoli világ, amiről olvasunk, de a fantasztikus intenzitással ábrázolt életek, sorsok és figurák ismerősnek tetszenek. A Nobel-díjas író e korai remekművét Hargitai György fordításában olvashatjuk.
