Az aranyszakállú ember

A költőóriás Arany János fia, a Petőfi által csak Arany Lacinak hívott szerző mindössze tizennyolc éves, mikor nővérével együtt népmesekutató körútra indul Székelyföldre. A gyűjtés a magyar folklór kiváló alkotásait szedi csokorba: népmeséket állatokról, együgyű és furfangos emberekről, táltosokról és királyokról, egy olyan csodálatos világról, amely évszázadok, évezredek óta ott él népünk emlékezetében. E történetek nem hiányozhatnak egyetlen kisgyermek meseélményei közül ma sem. A könyv Arany gyűjtéséből ad közre egy tucatnyi mesét, melyeken már generációk nőttek fel. A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A kismalac és a farkasok vagy éppen Babszem Jankó: megannyi jó ismerőse felnőttnek, gyereknek. Ebben a kötetben ismét találkozik velük, de talál néhány olyan szép mesét is, amelyet mostanában sehol sem olvashatott. A népmesék olyanok, mint a kövek, melyeket az idő végtelen folyama egyre csak görget magával, miközben értékes kinccsé csiszolja azokat. Ez a kincs: közkincs; merítsünk belőle ezzel a kötettel is a gyermeki és felnőtt lélek gazdagítására.