Harminchat éve vagyok egy szellemvilágbeli Mester tanítványa. 1980. február 16. óta találkozunk, rendszeresen. Mindaz, amit gyerekkoromban hittem, amiről csak könyvekben olvastam, valóra vált és életem része lett. Mesterem és barátom nem földi testben él. Tanít, tanácsol, vezet és szeret. Derűm, ihletem, életbölcseletem és erőm innen ered. Most látta időszerűnek, hogy részletesen beszéljek róla, találkozásunk történetéről és - főleg - a tanításairól. Arra kért, adjam tovább. Az Aranyfonál gondolatból és szeretetből van sodorva. A magasból engedik le, és el kell hogy érjen mindazokhoz, akik életük értelmét keresve felnyúlnak érte. Minden írónak a saját élete és tapasztalata adja művei nyersanyagát. Az enyém a csoda, amelyről igyekeztem egyszerűen és érthetően írni. Ez a könyv a lélek halhatatlanságáról szól. És mindazokról a művésztársaimról és példaképeimről, akik felismerték a szellemvilággal való összeköttetés jelentőségét. Onnan jöttünk, oda megyünk. Szellemhazánkkal akkor is kapcsolatban állunk, ha ez egyáltalán nem tudatosul bennünk. Összeköt minket az Aranyfonál. Tudom, hogy nincs halál. Átutazó vagyok ezen a válságban lévő földi világon. Lelke mélyén mindenki tudja, hogy halhatatlan. Csak rá kell ébrednie. Müller Péter
