Anjou és grófjai - Gálffy László

  A politikai területformálódás útjai és sajátosságai Franciaországban (9-13. század) A vörös, a jó, a szép és a fekete. Megannyi ragadványnév, számos karizmatikus gróf. Egyikük Szent Mártonhoz igyekezve a hátán vitt át egy leprást a folyón, a másik félelmetes normann és német lovagokat győzött le álruhában, volt, aki rafinált csellel verte át az őröket Krisztus sírja előtt, és akadt, aki egy erdő mélyén, egy ismeretlen szénégetőtől tudta meg, hogy kiktől óvakodjon igazán. Páratlan sikereik dacára utódaik mégis sokak szemében elátkozottak lettek, a düh fiai, akik apjukra, majd egymásra támadtak, mert családjuknál előbbre tartották a becsvágyukat. Hiába építettek egy hatalmas birodalmat, az végül rájuk omlott. Beteljesült Merlin jóslata? Franciaország és a középkori Európa egyik legsikeresebb grófságának, Anjounak az első három és fél évszázadát kíséri végig a kötet. A grófság a francia királyok nagyhűbére volt három jelentős hercegség, Normandia, Bretagne és Aquitánia közé ékelődve. Kötetünkben arra keresünk válaszokat, hogy a normann támadásokat követő hűbéri időszakban miként forrt egybe évszázadokra ez a terület a Loire-vidéken. Kik voltak a grófjai, mit adott nekik a folyó, mit jelentett Angers és harangjai, mire építették hatalmukat, mik voltak azok a változó politikai és társadalmi tényezők, amelyek évszázadokon keresztül a francia és az európai politika élvonalában tartották őket? Kötetünk végén először olvasható magyarul az anjoui grófok 12. században írt legendás krónikája.