A víztározó - David Duchovny

Gúnyos és vicces. A víztározó ugyanakkor mély és reflektív is. Egy lázálomba csomagolt rejtély. Ragályos idők meséje. - Chris Carter, az X akták megalkotója, rendezője és írója A Wall Street egykori öreg rókájának, Ridleynek a szemén keresztül látjuk a járvány sújtotta világot és New Yorkot, miközben ő a kényszerkarantén okozta magányában visszatekint az életére. Mérlegre teszi a sikereit, a kudarcait, a fájó kérdéseket a karrierjét, a válását, az elhidegült lányát. Miközben éjjelente a hatalmas, Central Parkra néző ablakában üldögél és elmélkedik, Ridley észreveszi, hogy a park túloldalán egy lakásban fények villódznak, mintha egy magányos, karanténban tengődő lélek morzejeleket küldene neki. Az elhatározása hogy kiderítse, ki ez az Ötödik sugárúti tornyában csapdába esett titokzatos hölgy ­ epikus kalandra szólítja, mely végül egy téveszmékkel teli őrületbe kergeti, vagy segít neki beteljesíteni a mitikus végzetét. Ridley vajon egy eszét vesztett haldokló, vagy egy hőssé formálódó átlagember? Vagy mindkettő? Ez a történet egy elvetemült dramedy ebben a távolságtartó időben, mikor egy puszta érintéssel is ölni lehet, és az összeesküvés-elméletek úgy terjednek, akár a vírus. A Halál Velencében és a Hátsó ablak jelenkori fúziója. "Ez a gyönyörű, lázálomszerű kisregény Gabriel Garcia Márquezt juttatta eszembe a szerencsétlenség közepette is jelenlévő románc és a folyton megjelenő humor miatt. Soha többé nem nézek már ugyanúgy a Central Parkra, mint eddig." Amanda Peet, színésznő "Szívfájdító történet az apa-lánya kapcsolatok burkolt összetettségéről, mely egyfajta művészi búcsúlevélben jelenik meg. Az öregedéssel járó elsöprő vágyakozás ábrázolását olvasva arra a csodás felismerésre jutottam, hogy ez a modern Halál Velencében." Walter Kirn, az Egek ura szerzője "Egy rész Hátsó ablak, egy rész A pestis. David Duchovny új elbeszélése egy elképesztően fantáziadús tanmese ezekben a zavaros időkben. A Central Park víztározója szolgál a vásznául, melyre Duchovny olyan főhőst fest, aki éppen annyira túlzóan romantikus, amennyire megbízhatatlan is (vagy mégsem?). Fogalmam sem volt, merre tart ez a történet, de végig részt vettem ezen az utazáson." T Cooper, a Lipshitz Six, or Two Angry Blondes szerzője