A szellem jelensége a művészetben és a tudományban - Carl Gustav Jung

A kiváló személyiségek teljesítménye többféle módon szemlélhető. Láthatjuk őket akár egyéni fejlődésük, akár az őket befolyásoló történelmi hatások, vagy akár a nehezen meghatározható kollektív hatások - más szóval a korszellem - fényében. Jung figyelme mindenekelőtt a korszellemet kompenzáló vagy az abból fakadó nagy kulturális mozgalmakban - kiváltképpen az alkímiában -, valamint az egymásból oly különböző területeken, mint a medicina, a pszichoanalízis, az orientalisztika, a képzőművészetek és az irodalom, úttörő elméleteket hozó teremtő emberi szellem felé irányul. A fejezetek - PARACELSUS, a sinológus RICHARD WILHELM, FREUD, PICASSO és JOYCE Ulysess-könyve - e központi téma szemléltetésére szolgálnak; két további írás az irodalmi alkotást tárgyalja, az egyes költők személyes sajátságaitól és pszichológiájától függetlenül. A tudományos és művészi kreativitásnak az archetipikus struktúrákban, s különösképpen a "szellem-archetípus" dinamikájában rejlő forrása, jelentős ellenpontját adja a jelen esszéválogatás alapjául szolgáló témának.