René Guénon (1886-1951) francia kultúrfilozófus a huszadik század egyik legjelentősebb, mégis kevéssé ismert személyisége. Guénon hatása elsősorban francia nyelvterületen érhető tetten, és itt elegendő csak az irodalom, a tudomány és a filozófiai gondolkozás olyan ismertebb személyiségeire gondolni, mint Romain Roland, André Malraux, André Gide, Simone Weil, Alain Danielou, a német Carl Schmitt vagy a huszadik századi vallástudomány legnagyobb jelentőségű gondolkodója, Mircea Eliade. Legnagyobb hatással azonban annak a tradicionális iskolának a képviselőire volt, amely éppen az ő munkássága nyomán bontakozott ki. Csupán három nevet érdemes itt említeni. Az olasz Julius Evola, bár számos kérdésben nem értett egyet Guénonnal, mégis őt tartotta ,,a modern idők mesterének". A ceyloni származású, de Amerikában élő művészettörténész, Ananda K. Coomaraswamy számára meghatározó hatást jelentettek Guénon művei. Hamvas Béla pedig Guénonban látta a modern idők megértésének kulcsát, mert szerinte ő volt az, aki teljes világossággal feltárta a tradíció eszméjét, illetve a tradíció és a modernitás egymáshoz való viszonyát. A könyv, amit az olvasó a kezében tart, René Guénon történelembölcseleti főműve, s egyúttal annak az irodalomnak az egyik kiemelkedő darabja, amely specifikusan a válság állapotában lévő világot vizsgálja. Guénon meglátása szerint a modern civilizációt éppen az teszi igazi anomáliává, hogy az egyetlen olyan civilizáció, amely az ember transzcendens viszonyrendszeréről nem hajlandó tudomást venni, s kizárólag materialista elvek mentén bontakozott ki. René Guénon mesterműve, A mennyiség uralma és az idők jelei lehetőséget kínál a ma emberének arra, hogy saját világát egy olyan perspektívából szemlélje, amelyet a keleten és nyugaton egyaránt jelenlévő szakrális hagyományok fénye világít meg.
