Három ismert színészt kérdeztem meg - nevük elhallgatása mellett -, hogy ismerik-e Palágyi Lajost. A válasz egyértelmű volt: nem! Nem csoda, hiszen több színházzal foglalkozó szakember is csak halványan emlékezett róla. Palágyi örökösei és családi vonatkozású iratai nem lelhetők fel sem a közhitelű nyilvántartásokban, sem a magyar, sem a szlovák levéltárakban. A színházi munkásságát is csak több-kevesebb sikerrel lehetett kutatni. Kürthy György író, színigazgató, díszlettervező - Palágyi kollégája - és a színház kiválóságának az édesapja: Kürthy Emil írót bízták meg a Schöpflin Aladár főszerkesztő által j egyzett magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája" szerkesztésével. Az Erődi Jenő és Kürthy Emil által szerkesztett magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiájában ezt írják: 1925. január 2. (szerződtetésének napja) óta Palágyi Lajos a Nemzeti Színház elsőrendű tagjai közé tartozik. Hont Ferenc rendező, igazgató, színházesztéta, az irodalomtudományok kandidátusa, Kossuth-díjas művész ezt írta a Színházi Kislexikonban: Palágyi „a feladatát intrikusi és hősi szerepekben egyaránt megoldotta". Székely György, a Magyar Színházművészeti Lexikon főszerkesztője ekképp nyilatkozott: „Realista stílusban, természetes mozgással és beszéddel formált meg bonyolult jellemeket." Hont Ferenc főszerkesztő a Színházi Kislexikonban még azt is vallotta, hogy „Palágyi pályája rövid volt, ezért emléke méltatlanul feledésbe merült". Palágyi Lajos művészeti értékét én Sinkovits Imrééhez tudnám hasonlítani, mert ők mindketten egyformán magas fokon, áUandó színvonalon tudták megformálni a színpadi szerepeiket. Ezért válhattak színművészetünk nagyjaivá!
