Egy misztikus erőkkel körülvett, tűhegyes szegélyekkel határolt, lebegő jégtömbben talált rá. A rúnák, amelyek a penge hosszán végigfutottak, hűvös kékben ragyogtak. Alatta egy emelvény terült el, egy nagy lankás dombon, amelyet hó borított. A jeges börtön a kard formájának néhány részletét elrejtette, míg másokat eltúlzott, egyszerre tárta fel és rejtette el magát, ezáltal még csábítóbbá válva. Arthas ismerte a pengét - pontosan ez volt az, amit álmában látott, mikor először megérkezett. Akkor jó ómennek gondolta, de már tudta, hogy az egy igazi jel volt. Ez a fegyver mindent megváltoztathat. Arthas elragadtatva bámulta, keze szinte sóvárgott azután, hogy megragadja és ujjai a markolat köré fonódjanak. Karjával érezni akarta, hogy milyen könnyedén lendülne a penge, amely megölhetné Mal'Ganist, véget vetne a kínnak, ami Lordaeron népét sújtja, véget vetne az emésztő bosszúvágynak. Közelebb lépett... Gonoszsága legendás. Ő az élőholt Veszedelem ura, Fagyhalál rúnapenge forgatója, és Azeroth szabad népeinek ellensége. A Lich Király a mérhetetlen hatalom és a határtalan rosszindulat megtestesülése, jéghideg lelkét teljesen elemésztette azon terve, hogy elpusztítson minden életet a Warcraft világán. Ám nem volt mindig ilyen. Mielőtt a lelke egyesült volna Ner’zhul, az ork sámán lelkével, a Lich Király még Arthas Menethil volt, Lordaeron koronahercege és az Ezüst Kéz rendjének hűséges paladinja. Amikor élőholtak serege fenyegette mindazt, amit szeretett, Arthas elindul balsorsú küldetésére, hogy megszerezze a rúnapengét, amely elég erős ahhoz, hogy megmenthesse vele szülőföldjét. Azonban a fegyver, amit keres, hatalmas árat követel új gazdájától, aki megkezdi rémísztő útját a kárhozat felé. Arthas átkel a hideg északi pusztaságokon, hogy a Fagyott Trónnál végül szembenézzen a legsötétebb végzettel...
