Nők. Pénz. Hatalom. Sosem jelentett nekem semmit. Egészen az Ő megjelenéséig… A Vetrov név elvárásokkal jár. Az én szerepem ebben a világban egyszerű: azt kell tennem, és úgy kell élnem az életem, ahogyan azt apám kívánja. A jövőm már meg van írva: én irányítom majd a birodalmat. Régi értékek mentén. Régi szabályokat betartva. A régóta meglévő vagyonunkkal és befolyásunkkal. De mindent felülír, amikor Ő megérkezik, és felforgatja az életemet… Amikor a Volkovok kegyvesztett rózsaszálát Vaszilij herceg kézbesíti az otthonomba, elkezdem a saját utamat járni. Megfogadom, hogy ez a rózsa újra pompázni fog. De ez a lány felemészt engem. Ő. Ő. Ő. Mert nem szerezhetsz meg egy rózsát anélkül, hogy számítanál rá: a tüskéi megsebeznek. És Ő túl mélyen szúrt belém. Kivéreztetett. A lelkem elhagyta a testemet. És nem maradt belőlem más, csak egy hideg, számító szörnyeteg. Venjamin vagyok. Viharos. Verhetetlen. Vagány. Vetrov. Ha az én világomban akarsz játszadozni, készülj fel, hogy veszíteni fogsz!
