Első alkalommal 1857-ben jelent meg Erdélyi János (1814-1868) költő, esztéta és "népköltési gyűjtő" összeállításában a Válogatott magyar népdalok című gyűjtemény, amely most a Kello diákkönyvtár darabjaként kerül ismét kiadásra. Inspirációt Erdélyi a reformkor népiességhez való vonzalmából merített, s nagy szenvedéllyel adta át magát e valóban gazdag, és akkoriban kétségkívül kiaknázatlan szellemi kincs begyűjtésének.
Erdélyi János írta az eredeti kiadás bevezetőjében:
Mint Pestről eljöttöm óta más izben, ugy jelenleg is nyilvánitom, hogy a népdalokat folyvást gyűjtöm. A ki, netaláni rokonszenvvel kiséri e tárgyat, és szinte gyüjt: ha nem tud jobbat tenni, küldje hozzám gyüjteményét; itt, bizonyos, miszerint el nem vész, sőt inkább valamennyi együtt lesz.
Kollekciója olyan nagy hatásúnak bizonyult, hogy deklaráltan elméleti bázisát képezi az időszakban kibontakozó irodalmi népiességnek. A kereken háromszáz népdalt tartalmazó gyűjteményben hat tematikus kategória alá gyűjtötte Erdélyi az anyagot, kezdve a Szerelmi dalokkal, folytatva a Bor-, lakoma- és tánczdalokkal; a Nedélyes guny- és komoly dalokkal; a Pusztai, pásztori dalokkal; a Katona-dalokkal; illetve a Románczokkal. A kiadvány végén találjuk a dalok felsorolását "kezdősoruk szerinti ábécérendben".
