Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története iránt érdeklődők már sokat olvashattak a diktatúra radikális intézkedéseiről, külpolitikai lépéseiről, vörösterrorjáról, vagy éppen a Vörös Hadsereg hadjáratairól. Ugyanakkor felvetődhetett bennük az a kérdés, hogy mindezek miféle távlati célok megvalósítását szolgálhatták? A forráskiadvány erre a kérdésre kíván válaszolni, a Tanácsköztársaságnak egy új megközelítés szerinti: utópisztikus elgondolások jegyében működtetett diktatúraként történő bemutatásával. Ez a szempont érvényesül a kötetnek a 133 napon át fennállt rendszer történetét áttekintő előszavában és a korabeli emberek: az irányítók és az ő köreiken kívül élők törekvéseiről, nézeteiről, tetteiről tanúskodó források összeállításában.
A szöveges és képi dokumentumok öt részbe (a politikai rendszer; a vezetők intézkedései és ezek társadalmi fogadtatása; a diktatúra külpolitikája; a rendszer háborús konfliktusokban; ellenforradalmi megnyilvánulások) sorolva teszik lehetővé a Tanácsköztársaság történetének megismerését. E források között vannak olyanok, amelyekkel már találkozhattak az érdeklődők, így például rendeletek, plakátok, fényképek, ám kerültek a kötetbe olyanok is, amelyek, ezekhez képest újdonságot jelenthetnek az olvasóknak: egyebek mellett utópisztikus jövővíziók leírásai, álhírek, viccek, karikatúrák.
A könyvben helyet kapott még egy rövid kronológia és egy, elsősorban az újabban megjelent szakirodalmi munkákat tartalmazó bibliográfia is. Mindezek által a kötet elősegítheti a magyar történelem e tragikus szakaszának az eddigiekhez képest egy további szempont szerinti áttekintését, valamint, önmagán túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is, adalékokkal szolgálhat az utópisztikus politikai törekvések sajátosságainak vizsgálataihoz is.
