Kedves Marcin úr!
Azt mondta nekem - nem tudom, hogy rosszakaratból és rosszindulatból, vagy őszinte jó szándékból - nos, ezeket a szavakat mondta nekem: Miért nem írja le a Lengyelországba tett utazásait, mindig csak ezeket az olaszországiakat, olaszországiakat...
És képzelje csak, e szavakkal, azok szándékától függetlenül, felébresztett bennem egy régóta érlelődő vágyat, megmozdított egy régóta csírázó gondolatot, hogy a sok lengyelországi utazásomat, számos találkozásomat e föld arcával, valamint a lengyel tájról és a lengyel szokásokról, a lengyel múltról és jelenről szerzett - talán nem is oly felszínes - ismereteimet egyetlen kompozícióba foglaljam, megalkossam azt a képet, amely szüntelenül, már idős korom ellenére is vonz, és - ne magyarázzam, hanem elmeséljem olvasómnak, milyen varázslatos a látszólag megközelíthetetlen és nem éppen vonzó, mégis oly sok kincset és szépséget rejtő szülőföldem arca.
