Hevesy Pál (1883-1988), Ferenc József utolsó, csaknem 105 évet megélt diplomatája kivételes családba született. Fiútestvérei közül a legkisebb a Nobel-díjas Hevesy György volt, de legidősebb bátyjuk, Vilmos is kiváló képességekkel rendelkezett, részt vett a La Manche-csatornát átrepülő Blériot gépének tervezésében. Pál eredetileg zongoraművésznek készült, de sorsa végül a diplomáciai pályára vezette. Egyetemi évei után a Monarchia külügyi szolgálatába lépett, első kinevezése a távoli Argentínába szólt. 1913-tól Konstantinápolyba került, az első világháború alatt diplomáciai rejtjelüzenetek megfejtését végezte Bécsben, Trianon után pedig - immár az önálló magyar külügyminisztérium tisztviselőjeként - sikerrel foglalkozott a környező utódállamok elfogott táviratainak a dekódolásával. 1922-től Párizsban dolgozott, majd 1926-tól a Nemzetek Szövetsége melletti magyar képviseletet irányította. 1930 őszén - karrierje csúcspontjaként - nyert követi kinevezést Madridba, ahol 1931 márciusában adta át megbízólevelét XIII. Alfonz királynak. A spanyol fővárosból egy éven belül Budapestre rendelték, de hivatalosan ő maradt a követ 1935-ig. 1939-es nyugdíjazásakor viszont már jó ideje Londonban élt, itt vészelte át a második világháború éveit - Magyarországon származása miatt élete veszélybe kerülhetett volna. Évtizedekig tartó szigetországi emigrációja alatt jó kapcsolati hálót épített ki, s megbecsült tagjává vált az angliai magyarok közösségének. Fordulatokban és kalandokban gazdag életét az ausztriai Kitzbühelben fejezte be. Nem csupán egy hosszú, eseménydús pályáról és a diplomácia kulisszatitkairól ad képet Hevesy Pál számos anekdotával fűszerezett visszaemlékezése, hanem a magyar zsidóság történetéhez és asszimilációjának egyes kérdéseihez is érdekes adalékokkal szolgál.
A kötet sajtó alá rendezője JOÓ András (1970) történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala (NEB) tudományos főmunkatársa, főiskolai tanár.
Fő kutatási területei: az európai és a magyar diplomáciatörténet a 20. század első felében; a magyar külpolitika a második világháború alatt, különös tekintettel Magyarország és az angolszász hatalmak kapcsolataira.
Érdeklődésének egyik fontos területe a magyar diplomaták hagyatékának, visszaemlékezéseinek, valamint fennmaradt levelezésének feltárása és feldolgozása. Korábban, 2015-ig főiskolai tanárként, a továbbiakban pedig egyetemi óraadói minőségben számos tárgy oktatója volt a nemzetközi kapcsolatok tárgykörében.
Korábbi önálló kötete: Kállay Miklós külpolitikája: Magyarország és a háborús diplomácia 1942-1944. Napvilág Kiadó, Budapest, 2008.
