Íróként mindig hittem abban, hogy a történetek, amelyeket mesélünk, nemcsak az embereket, hanem a világot is formálják. A Magyar Kultúra magazin főszerkesztő-helyetteseként évek óta járom az országot és beszélgetek. Ezek a pillanatok kerültek ebbe a ládába, amely most megnyílik Önök előtt.
A kötetben szereplő írások irodalmi riportok, interjúk, amelyeket az élet font össze. Arra törekedtem, hogy szereplőim bemutatása valódi, hiteles legyen. Szerettem volna olyan szemszögből megmutatni őket, ahogyan talán még soha senki nem beszélt róluk. Az irodalmi riport műfaja - ez a különleges közeg a szépirodalom és a dokumentarizmus határán - számomra nemcsak eszköz, hanem küldetés is. Hiszem, hogy van helye a köztudatban, hiszem, hogy képes emberekhez közel hozni a valóságot.
Ezek az írások nem gyorsan fogyasztható tartalmak. A célom az, hogy olvasásuk közben megálljunk egy pillanatra,és elidőzzünk egy-egy történet felett. Hogy a sorok között újra és újra átéljük a kort, amelyben élünk, és felfedezhessük benne önmagunkat. Szeretném, hogy ezek a riportok száz év múlva is érvényesek legyenek, akár kortörténeti dokumentumként is, ne csak emlékeket őrizzenek, hanem hidat is építsenek múlt és jövő között. Amikor este elcsendesedik a ház, és az ablaküvegen keresztül nézem az utca fényeit, érzem, hogy ezek a történetek nem értek véget. Valójában csak most kezdődnek el igazán.
