Képzeld el, hogy van egy ajtó. Nem a világ zajos kapui közül való, hanem egy rejtett ajtó. Talán sosem láttad, mégis mindig ott volt benned, aztán egy nap megállsz előtte, és észreveszed: nyitva van. Nem kell semmilyen kulcs, csak a figyelem, az érzékenység, a bátorság, hogy rálépj az ösvényre.
A „Titkosajtó nyitogató” című kötet ilyen ajtókra figyelmes. Nem akar meggyőzni, sem tanítani, inkább elvezet sétálni a szavak, képek, hangulatok tájain. Néha egy őszi levél, egy varjú tekintete, egy macska simítása, egy rezzenés válik kapuvá, máskor egy haiku, egy halk gondolat, egy nevetés a saját bénázásunkon. Nem keresünk végső igazságot, csak engedjük szélesíteni a látómezőt, ahogyan a fák lombja alatt megnyílik az ég.
Minden elméletnek megvannak a maga hívei és bírálói, minden gondolatnak a maga árnyéka. Ez a könyv nem igazságokat akar birtokolni, csak meghív: nézz rá a világra, önmagadra, úgy is, ahogy talán még sosem. A szépségben járásra hív. A teljesség megélésére. Egy-egy titkos ajtó megnyílására – ott, ahol talán nem is gondolnád.
