A létező teljessége a tiszta vonatkozás sérthetetlensége,
a nyitott épsége, amely magában foglalja az embert."
Mi emberek - mint minden lény - csak létezők vagyunk, akik kockázatra vannak téve a lét kockázatában. Akarattal rendelkezőként merészebbek vagyunk, s a kockázattal tartunk, ennek okán még inkább ki vagyunk téve a veszélynek. Az ember nem csupán lényegénél fogva merészebb, mint a növény és az állat. Időnként még az életnél is merészebb.
De mikor vagyunk mi?
A hangsúly a vagyunk-on van, nem a mi-n. Az, hogy a létezőhöz tartozunk és ebből a szempontból jelen vagyunk, nem kérdés. Akik merészebbek, csak egy lehelettel inkább azok. A merészebbek a reménytelenségben megtapasztalják a védtelenséget. Ők adják át a halandóknak az elmenekült istenek nyomát a világéj sötétjében. A költők a merészebbek, azok a költők, akiknek éneke védtelenségünket a nyitott-ba fordítja.
"A Valóság dala más lehelet.
Száll céltalan. Isten fuvalma. Szél.
