Iványi Gáborral kapcsolatban lehetetlen közömbösnek maradni. Sokan akartak neki ártani a múltban, és sokan szeretnének kárt okozni neki ma is. Pedig biztosan nem szolgált rá: nem ő a bajok forrása, éppen ő az, akit már az elmúlt rendszerben is megtaláltak a bajban lévők. S bár ma sincs ez másként, a világi hatalmasságok mégis nap mint nap pálcát törnek felette: gyülekezetét megfosztották egyházi státusától, iskolái többségét bezáratták, őt pedig börtönnel fenyegetik. Ellenségeinél azonban jóval többen vannak azok, akik ismerik és elismerik a hajléktalanok és a nehéz sorsú gyermekek mentoraként országos ismertségre szert tett metodista lelkész munkáját. Amelynek a jól megérdemelt gyümölcseit is élvezhetné, ha nem kerülne folyvást a politika kereszttüzébe. Az interjúkötetben elmeséli, miként élte és éli meg a támadásokat, milyen családi előzményekből merít erőt a mindennapok küzdelmeihez, szükségszerűnek tartja-e, hogy mindig a hatalom útjába kerül, van-e benne félelem, s lázadozik-e a hite szerint a Teremtő által rá rótt küldetés ellen. De olyan műhelytitkokat is elárul, hogy például mikor döntött úgy, hogy sosem vágatja le az immár védjegyévé vált szakállát.
