A Szögre akasztott reverendák című könyvünk interjúkat tartalmaz, amelyekben Piotr Dzedzej lengyel katolikus pap szólaltat meg több mint húsz kilépett papot.
A szerző célja nem az volt, hogy megtalálja a választ a krízis okaira, és nem is a szenzációkeresés, sokkal inkább az vezérelte, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen helyük van az Egyházban azoknak, akik elhagyták a papságot.
Ezek a megrendítő, helyenként egyenesen megrázó történetek rámutatnak, hogy a kilépett papok többsége nem sikeres, nehezen találják meg újra a helyüket a civil társadalomban. Kiderül azonban az is, hogy a papság elhagyása után is élhet valaki összhangban Istennel, önmagával, az Egyházzal és közvetlen környezetével.
Én magam senkit nem bírálok. A bírálatot meghagyom azoknak, akik elég erőt éreznek magukban ahhoz, hogy ezt megtegyék. Ugyanez vonatkozik a könyvből kirajzolódó lengyel Egyház képére is. Szeretném megosztani önökkel a dilemmámat: kinek is ajánljam ezt a könyvet? A püspököknek? Az elöljáróknak? A hívőknek? Mindazoknak, akik elhagyták a papságot? A családtagjaiknak? A szögre akasztott reverendáknak?
