Nem én akartam ezt az életet élni. Nem én választottam magamnak. Vagyok, aki vagyok. Az utca nevelt: átformált, megsebzett, de megtanított túlélni. Éheztem, fáztam, voltam büdös és piszkos. Megharcoltam azért, amim van, és ezért nem kérek bocsánatot sem most, sem máskor.
Farkastörvények uralkodnak a világban. Az erősebb győz, a gyenge elpusztul. És én csak ezt az életet ismerem. A könyörtelent, a kegyetlent, a durvát. Ami, ha nem vagy elég gyors, eltapos, mint egy bogarat, és nem marad belőled semmi.
Brooklyn az én városom. Teszem, amit tennem kell. Láthatatlan vagyok, a nevem valószínűleg a feledés homályába fog merülni, és ha egyszer a vétkeim utolérnek, s a múltam miatt bűnhődnöm kell, tárt karokkal fogom várni az ítéletet. Addig azonban senki nem parancsolhat nekem. A boldogan éltek, míg meg nem haltak nem az én műfajom. És ha mások szerint Grace Mayer lesz a vesztem, ha ő a kikövezett út a pokolba, akkor állok elébe!
