Pusztai Lajos legújabb írásgyűjteménye a magyar humor fénykorát idézi meg - a '80-as és '90-es évek abszurditása, a politikai átalakulások és a mindennapi kisember küzdelmei elevenednek meg groteszk, mégis mélyen emberi történeteiben. A szerző kivételes nyelvi leleménnyel és társadalomkritikával mesél a vajdasági magyar sorsról, az otthontalanság, a gyüttmönt-lét és a hazatérés ellentmondásairól. A kabarékat, humoreszkeket idéző szövegek egy letűnt világot idéznek meg, amelyben egyszerre van jelen a kacagás és a fájdalom.
