A Scientia Sacra első és második része Hamvas Béla nagy összefoglaló eszmetörténeti műve az őskori emberiség szellemi hagyományáról, az archaikus egyiptomi, görög, kínai és indiai világon át a különböző vallások és kultúrák centrumában jelenvaló szakrális tudásról és ennek formákon túlmutató egyöntetűségéről, az aranykor közös tudatáról és valóságáról.
A hamvasi értelmezésben a hagyomány végső soron arról szól, mi az eredeti lét, mi a megzavarodás, hogyan lehet azt eltüntetni és az eredeti létet helyreállítani. Az 1943-44 között írt Sientia Sacra első részét követően Hamvas az archaikus hagyomány és a kereszténység viszonyának tisztázására vállalkozik a 40'-es évek végén megkezdett Scientia Sacra második részében (1947-68), amelyen rövidebb megszakításokkal valójában élete végéig dolgozott.
A második rész könyveiből négy nagy fejezet készült el, melyek közül az utolsó befejezetlen maradt. A mű azonban töredékesen is a hamvasi életműnek és kései szemléletének is alapvető és letisztult foglalatát nyújtja. A kötetet záró Függelékben Hamvas Bélának a Scientia Sacra monumentális művéhez, ill. a második befejezetlen részhez írott töredékeit, munkajegyzeteit, feljegyzéseit és naplójegyzeteit gyűjtjük egybe.
