Ősi városunk megérdemli az ország figyelmét. Régen királyi, majd királynői, azután királyi szabadalmas vagy privilegizált, olykor kerített város, majd mezőváros volt, amely most ugyan nagyközség (legalábbis az 1930-as évek tájékán) de múltjánál, nemkülönben kulturális szerepénél fogva ma is méltó arra, hogy vele tudósok és tudatlanok egyképpen foglalkozzanak. Ballagi Géza 1893-ban Zemplén megyéről írt monográfiájában azt írja róla, hogy óriási határát a természet pazar bőkezűséggel ellátta mindennel, s századok óta a közművelődésünk egyik jelentékeny gócpontja volt. És erről a helyről eddig nem volt méltó és kimerítő leírás.
Most kezében tarthatja a tisztelt Olvasó azt a monográfiát, ami igyekszik a legtöbbet bemutatni a település és vidéke történelméről, kultúrájáról és mindarról, ami erre a területre leginkább jellemző.
