1719-ben jelent meg először Defoe több szempontból is klasszikus regénye, a Robinson Crusoe. A mindenki számára ismerős, szinte modern mítosznak számító történet meglehetősen egyszerű: a fiatal angol polgár, Robinson hajótörés következtében egyedül marad egy lakatlan szigeten. A megmentett tárgyak, eszközök segítségével, saját leleményességével egymaga kultúrát, civilizációt teremt: házat épít, vadászik, földet művel, állatokat háziasít, igába hajtja a természetet.*** Később társra is akad a "bennszülött" Péntek személyében, aki hódolattal, csodálattal adózik a fehér ember fölényének, "mindenhatóságának". A mű irodalomtörténeti jelentőségét azonban nemcsak a mítoszteremtés biztosítja, nemcsak a "lakatlan sziget" toposzának felfedezése, de talán még ennél is inkább az, hogy elsőként nyújt mai értelemben vett realista ábrázolást. Kicsiben, mintegy modellálva a polgári társadalom genezisét adja, tágabb értelemben pedig "az ember önmaga alkotója" tételének korai megsejtője is. Első szinten természetesen élvezetes, kalandos, izgalmas olvasmány, ezért is vált ifjúsági művé, gyerekkönyvvé.
