Pákei Lajos százhetven éve született Kolozsváron. Budapesten, Münchenben és Bécsben véglegesítette felkészülését az építészi pályára, melynek első állomása szülővárosa főmérnöki állása volt. Építésztervezői hivatása mellett az iparoktatás és iparmúzeum-szervezés terén is elkötelezte magát, mint tanár és előadó, majd mint a kolozsvári Iparmúzeum igazgatója. Az ő tervei szerint készült Fadrusz János kolozsvári Mátyás király szobrának talapzata, s a szülőházon elhelyezett emléktábla is. Tervei nyomán számos intézményi és magáncélú épületet emeltek Kolozsváron, főúri lakokat, villákat Erdély-szerte. Pákeit megannyi templomtervezése révén az unitárius liturgia által igényelt centrális térszervezés erdélyi úttörőjeként tartjuk számon, s Erdély nagyjait idézik az általa tervezett emlékhelyek, köztük több, a Házsongárdi temetőben található síremlék. A békeidőbeli kolozsvári városkép kialakítása mellett a kincses város múltjának a megismertetésében is sokat köszönhetünk neki; kolozsvári műemlékfelmérései, az általa megőrzött épületelemek a magyar reneszánsz építészettörténet mai napig fontos dokumentumai. Az elmúlt esztendők kutatásainak, az erdélyi műemlékkutatás ismert jeleseinek és melléjük felzárkózott fiataljainak köszönhetően napjainkra Pákei Lajos építész neve és munkássága végre a helyi köztudatban is összefonódni látszik szülővárosával, Kolozsvárral. Jelen kötet azonban a monográfiasorozat átfogó lehetőségeinek segítségével emeli ki a lokális érdeklődés szűkre méretezett keretei közül az életmű egy-egy szegmensét, tárja azokat a teljes magyar építészettörténet iránt érdeklődők elé, bőséggel illusztrálva az örökségbe kapott hagyatékot őrző megannyi gyűjtemény gazdag anyagából.
