Nemzet és demokrácia - A Bibó István emlékbizottság 1989-es szegedi konferenciája

Bibó István művei a szerző 1979-ben bekövetkezett halála után sem kaphattak nyilvánosságot. Nevét nem említhették a sajtóban vagy hivatalos diskurzusokban pozitív összefüggésben. Ennek ellenére az 1980-as években alakja az ébredező ellenzéki gondolkodás több oldalról is elismert szimbólumává vált. Munkáit titokban terjesztették, gondolatait sokan az értelmiségi ellenállás erkölcsi alapjának tekintették. Szegeden az egyetemi polgárok emlékezetéből a tiltás éveiben sem lehetett kitörölni Bibó, a minden friss gondolatra nyitott joghallgató, majd az emlékezetes előadásokat tartó egyetemi tanár, az iskolateremtő tudós alakját, személyiségének, gondolatainak és morális tartásának példáját. Nem véletlen, hogy a szegedi egyetemen már a nyolcvanas évek elejétől megkezdődött "féllegálisan" Bibó István emlékezetének felelevenítése, nehezen hozzáférhető munkáinak, előadásainak, kéziratainak, helyi relikviáinak összegyűjtése, a kortársak, barátok és kollégák visszaemlékezéseinek rögzítése. Magától értetődőnek tűnt, hogy az első nagyszabású, szabadon megrendezhető Bibó-konferenciának is Szeged adjon otthont 1989 tavaszán.