A Németország felszámolja önmagát című könyv kortárs kultúránk egyik központi alapigazságának mond ellent, mely szerint a biológia, a származás, a szellemi adottságok, a kultúra, és az egyéb kódolt különbségek tagadásában rejlik az emberiség jövője. Ezzel szemben a kötet szerzője azon az állásponton van, hogy a társadalmon belül igazságosságra és esélyegyenlőségre van szükség, ebből a kettőből sohasem lehet elég. Ezeken az alapokon aztán mindenki úgy bontakozhat ki képességei és tehetsége szerint, ahogy szeretne. A 2010-es írásban felvázolt hosszú távú, tendenciaszerű változás, amely a csökkenő tanulmányi teljesítménynek, a német és a nyugati kultúra mérséklődő befolyásának, a többségi muszlim lakosság előre látható kialakulásának és a demokráciaellenes politikai iszlám tartós szerepének kombinációjából tevődik össze, az azóta bekövetkezett fejleményeknek köszönhetően nemcsak beigazolódott, hanem fel is gyorsult.
