Mi történne veled, ha egy napon a bíróságon azt hallanád, hogy egy precedens értékű ügyben vagy felperes? Hogyan lehet ebben a sodródásban két és fél évig benne maradni? Mi vezet rá valakit arra, hogy egyedülállóként kitartson az örökbefogadási szándéka mellett? Annak ellenére, hogy egy év különbséggel kétszer nyeri meg a gyámhivatallal szembeni pereket a törvényszéken, túljut a Kúrián és három pszichológusi vizsgálaton, majd a minisztérium indoklás nélkül elkaszálja...
A Nem hagyom, hogy semmibe vegyenek egy pszichoterapeuta szakorvos önéletrajzi írása. Könyvét első körben a gyermekvédelem rendszerében felnőtt, örökbe nem fogadott személyeknek írta, bátorításként. Értük küzdött, bár nem tudtak róla. Miattuk vállalja fel önmagát, mutatva be ezáltal a rendszer kérdéseket felvető működését.
Mivel a segítő szakmák várótermei tele vannak apátlan-anyátlan személyekkel, így a kiadvány második, életleckés részét azoknak különösen ajánlja, akik az elakadásaik mögött a szüleik érzelmi hiányát (éretlenségét) gyanítják.
