N. feljegyzései - Boldogh Dezső

Ahhoz, hogy újra helyreálljon az egység, először részekre kell bontani eszméinket - az újrarendeződést mindig pusztulás előzi meg.
Ezen a hermetikus játszótéren valóban el lehet veszni, ahogy a szerző végtelenné tágítja számunkra a világot. Impulzív, ugyanakkor komplex, zsigeri karaktereivel, perspektíváival talán nem is pusztán történeteket hív életre, hanem a spirituális erők tánca által létezésbe kényszerített Ember játékaival régi-új mítoszokat elevenít fel. Bár a modern kor válságaira utaló elemek visszatérő motívumok, az írások mégse érintkeznek túl széles felületen a valósággal.

Elszórt töredékei sebes sodrású folyóvá szélesednek a kötet folyamán, ébresztő, ugyanakkor felkavaró - hiszen az örvény is a folyó része -, egyedi hangvételű prózái azonban sokkal többek annál, hogy csupán társadalmi visszásságokra világítsanak rá. Hasonló tengelyen mozognak utópiái: a szép jövő(k) megfestése közben artikulált mondanivalóját nem satírozza érthetetlenné a ma divatos voyeur -ködő személytelen, eltávolodó ábrázolásmóddal. Valóságaink megkérdőjelezése, újraértelmezése fontos adaléka a kötetnek, így az átütő túl enyhe meghatározás, az elgondolkodtató pedig túl sablonos.

E szárnyaló, igényes metafizikai felütésekkel díszített, archaikus parafrázisok erőtere igen jelentős, megteremtőjük éleslátása pedig egyedülálló. Boldogh Dezső szortíroz és egységesít, miközben nem kínál se megoldóképletet, se univerzális vakcinát - helyenként pszichedelikus hatású, transzcendens kalandozás ez, gondolatmozaikok, plasztikus látványelemekkel felszerelt kellemes csapongások, merengések. Az illúzióvesztés, az irónia, az igényes abszurd, és a preparált életbölcselettel bőségesen átszőtt, jelképekben gazdag dimenziók írói alázatossággal párosulnak.

Aki a puszta szórakozást keresi e oldalakon, ugyanúgy nem fog éhen maradni, akár a kifinomult ontológiai koncepciók rajongói. Elsöprő variációk hétköznapjaink apró apokalipsziseire.

Rimóczi László