Wojciech Tochman azt követően is a romokban heverő Boszniában maradt, hogy a haditudósítók többsége szedte a sátorfáját. A daytoni békeszerződés megkötésével a háború ugyan véget ért, de megkezdődött annak legalább annyira megrázó utóélete: a történtek rekonstruálása, a tömegsírok feltárása, a névtelen áldozatok azonosítása és a túlélők gyászmunkája. Tochman egy lengyel származású antropológus, Ewa Klonowski társául szegődik, hogy dokumentálja a boszniai özvegyek és árvák - anyák és feleségek, lányok és testvérek - törekvését, hogy megtalálják és méltóképpen eltemessék szeretteik maradványait. Azoknak a férfiaknak a csontjait, akikkel rendszerint egy hátulról vagy felülről leadott fejlövés végzett. A lengyel tudósító 2000-ben kezdett el dolgozni a muszlim túlélők traumáiról szóló tényirodalmi könyvén, amelyhez később két fejezetet toldott. A könyv 2002-es első kiadása óta számos nyelven megjelent, több kiadást ért meg. Srebrenica, Potočari, sziklák, kövek, üregek. Ruhafoszlányok, csontok, maradványok. Távirati stílus, szikár tények, kopogó szavak. A rövid, lakonikus mondatok: akár a nehéz kövek - megülnek a gyomrunkban, és idő kell hozzá, hogy megemésszük őket.
