Azt mondják, a waoranik történetei tartják életben az amazonasi esőerdőt. De ha buldózerrel vájnak utat az emlékeiken át, ha olajkutakkal fúrnak le a mélybe, az ősök fekete vérét kutatva, akkor az Omere meghal - az erdő, az otthon, az emlékek, a Minden. Az ecuadori Amazonas bioszférája a Föld biológiailag legváltozatosabb helye, és egyben Ecuador legnagyobb kiaknázatlan olajlelőhelye.
Az ötvenes években az evangélikus misszionáriusok felvették az első tartós kapcsolatot az ott élő waorani törzs tagjaival, megnyitva az egykor teljesen megközelíthetetlen esőerdőt és az ott élők világát az olajtársaságok, fakitermelők és telepesek előtt. Két évtizeden belül az őslakosság fele meghalt az idegen betegségekkel szembeni immunitás hiányában, miközben célzott átneveléssel próbálták felszámolni hitüket, életmódjukat, aláásni az önrendelkezéshez való jogukat.
Erről mesél az ecuadori Amazonas mélyén, a waorani törzs tagjaként született Nemonte Nenquimo ebben a megdöbbentő, fájdalmasan szép és inspiráló memoárban, amelyben a bennszülöttek életét aprólékos és lenyűgöző részletekben örökíti meg.
