Memento mori - A váci legenda - Kiss Stefán Mónika

Közel 10 éve találkoztam először a váci múmiák történetével, amikor még semmit nem tudtam erről a leletegyüttesről. Ekkor már ismertem a palermói múmiagyűjteményt, de fogalmam se volt arról, hogy nekünk, magyaroknak is ekkora kincs van a birtokunkban. Álltam a gyűjtemény közepén és elárasztott a XVIII. század szelleme. Körülöttem nem csupán múmiák feküdtek, hanem átöleltek az emberi sorsok. Hallottam a Fehérek templomából kiszűrődő zsoltár szavait, megelevenedett a rózsafüzért szorongató gyülekezet, ahogy imát mormol, miközben pár méterrel alább, a templom kriptájában ott pihennek a feltámadás reményében gyermekek, papok, apácák, tanítók, mesteremberek, gyógyítók. Több száz mívesen festett koporsóban, selyem szemfedővel letakarva, csipkés, fodros ruhába, hímzett cipőbe öltöztetve. Az itt nyugvó emberek sorsa megelevenedett az elmémben és visszaröpített a XVIII. századi Vác életébe. Így született meg a váci múmiák felfedezésének körülményeit és a pár száz évvel ezelőtti idők hangulatát felvillantó, ötvöző; mai és régvolt sorsokat összefűző, többszálú történet és kalandfilm ötlete.