Tompa Andrea regényei határhelyzetekben játszódnak, határokat lépnek át. Ezek a határok egyfelől sokfélék, hiszen tér- és időbeli, történelmi, etnikai, nyelvi, kulturális dimenziókat is felnyitnak, másfelől, ha a művek kérdésfeltevéseit, dilemmáit, a regényvilágok lokációját, múltszemléletét, történelemhez való viszonyát és eseményeit vizsgáljuk, hamar juthatunk arra a következtetésre, hogy ezek a határhelyzetek, határvillongások, kettősségek és átmenetek nagyon is összefüggenek és egységesen vizsgálhatók. Tompa Andrea a jelenkori magyar irodalom egyik legizgalmasabb prózaírója, aki regényeiben a 20. századi magyar és erdélyi történelem egy-egy sorsfordító időszakát ábrázolja hőseinek szubjektív nézőpontjából, megrajzolva egyúttal a múlt kitakart vagy elhallgatott eseményeinek gazdagon árnyalt társadalmi és történelmi hátterét is. Visy Beatrix a szerző eddig megjelent öt regényének (A hóhér háza; Fejtől s lábtól; Omerta; Haza; Sokszor nem halunk meg) sokrétű elemzésével arra vállalkozott, hogy monográfiájában bemutassa, Tompa Andrea regényei milyen változatos módokon kapcsolódnak össze az életműben, mindemellett hogyan illeszkednek a kortárs próza jellegadó irányzataihoz. Elemzéseinek fókuszában többek között az identitás, az idegenség, a hiány, a kollektív traumák, a kevertnyelvűség fogalmaival leírható viszonyrendszerek állnak, melyek a szuverén prózavilágokat teremtő Tompa-oeuvre hívószavai is egyben.
Visy Beatrix (1974, Budapest) irodalomtörténész, kritikus, esztéta. Főbb kutatási területei: a Nyugat kora, elsősorban Babits Mihály életműve; a fénykép narratív esztétikája a 20. századi magyar prózában. A kortárs irodalom elkötelezett olvasója.
