Etetett, altatott, altatott, etetett, Félálomban töltött napokat, heteket, Mondanám, hogy jobb lett, ám ez lehetetlen… Cuki volt a bébi, de letehetetlen. A mesénk hőse egy bájos unikornislány, akinek csupa csillám és kacagás az élete. De ennél többre vágyik: egy bébire! Társai értetlenül figyelik – csillám helyett babanyál, kacagás helyett bömbölés, csilivili helyett pelus. Mégis mi ebben a jó? Hová tűnt a régi fénye? Aztán történik valami, amit csak egy anya oldhat meg. Nem varázslattal, nem csillámporral, hanem egész egyszerűen – szeretettel. Az illusztrációk remekül megragadják a mese humorát, vicces kikacsintásait, és a kisgyerekes időszak feje tetejére állt, hol kisimult, hol egészen gyűrött, mégis boldog időszakát.
