Jókai és Csáth Géza kutatója, Szajbély Mihály most új oldaláról mutatkozik be olvasóinak. Nagy láttató erővel, olvasmányosan megírt önélettörténetei keresztül-kasul visznek térben és időben: megelevenedik a közel- és a távolabbi múlt, és benne egy gazdag élet színhelyei - Újpest, Gyopáros, Zebegény és Szeged, a Gyálarét és Szabadka, Pilismarót és Bécs, Kolozsvár és Párizs, Berlin, Brüsszel, Újvidék...
Ahogyan írom, jönnek elő az emlékek, olyanok is, amikről nem is tudtam, hogy emlékszem még rájuk. Az ember létrehozza önmagát, vagy legalábbis önmaga egyik variánsát, igazán nem rossz.
Közel kerülnek a távoli hatvanas-hetvenes évek: a szegedi Egyetemi Színpad nagy korszaka, az Új Symposion, a délvidéki és az erdélyi irodalmi kapcsolatok, és aztán, és azóta is - találkozások és tanulmányok, könyvek és kollégák, kertek és tájak, élet és irodalom: rácsodálkozások története.
