Mielőtt elkezdtem filozófiát tanulni, naivan azt gondoltam: nyilvánvaló, hogy rendelkezünk szabad akarattal és mindenki hisz a szabad akarat létezésében. Miután elkezdtem filozófiát tanulni, hamar világossá vált: nem mindenki osztja a szabad akarat létezésébe vetett hitemet. Még később (alaposan beleásván magam a megfelelő irodalomba) rá kellett eszmélnem: a filozófusok és tudósok közül alig vannak, akik abban az értelemben hisznek az akarat szabadságában, mint én. Majd, néhány éve ért a sokk. Meghívtak egy podcast-beszélgetésre, melyen a szabad akarat problémája volt a terítéken. Nem túlzok és nem színezem ki a sztorit: beszélgetőtársaim nem hitték el, hogy filozófus létemre + a tudományos eredmények ismeretében, komolyan és őszintén védelmezem azt a teljességgel abszurd nézetet, mely szerint az akaratunk irányát képesek vagyunk MI MAGUNK megszabni, és azt NEM a körülmények és örökölt tulajdonságaink összjátéka határozza meg. Mintha csak azt gondolták volna, hogy csak a vita kedvéért állítok efféle képtelenséget...
E könyvben azt vizsgálom, vajon jók-e vagy rosszak azok a filozófiai és tudományos érvek, melyek jószerével mindenkit meggyőztek az akaratszabadság hiányáról. Amellett érvelek: minden látszat ellenére, a szabad akaratba vetett hitnek különleges státusza van - minden híreszteléssel szemben, a legracionálisabb álláspontok közé tartozik.
