Jeszenszky Géza a rendszerváltozás egyik koronatanúja. A nemzetközi kapcsolatok történetét 1976-tól tanító egyetemi docens a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja volt, 1989 őszétől vezette annak külügyi bizottságát. Az 1990-es választási győzelmet követően Antall József őt, politikai nézeteit maradéktalanul osztó egykori tanítványát választotta ki a külügyi tárca vezetésére.
A szovjet csatlós szerepből a demokratikus világba integrálódásnál is nehezebb volt megvalósítani a kettős célt: jó, lehetőleg baráti viszony az összes szomszédos országgal, ugyanakkor támogatni, előmozdítani a Kárpát-medence magyar kisebbségeinek küzdelmét a jogegyenlőségért és közösségük jövőjéért, annak legbiztosabb eszközéért, az autonómiáért. Ezt a törekvést nevezi a szerző a trianoni trauma orvoslására tett kísérletnek.
Jeszenszky Géza könyve az Antall-, majd a Boross-kormány szomszédságpolitikáját és nemzetpolitikáját mutatja be a szerző birtokában lévő dokumentumokra és saját beszédeire, írásaira, feljegyzéseire, emlékeire támaszkodva. Szól az olyan sikerekről, mint a Visegrádi Együttműködés kezdeményezése vagy a történelmi barátság helyreállítása a horvátokkal. Választ ad olyan kérdésekre, hogy volt-e esélye a közép-európai határok megváltozásának, s hogy elrontottuk-e a viszonyt Oroszországgal.
A kötet számos tanulsággal szolgál a jelen és a jövő magyar külpolitikája számára. (Második, javított, bôvített kiadás).
