Egy lakatlan sziget. Egy magányos nő. Egy több száz éves történet, ami ma is magával ragad.
Bár nemesi és gazdag családból származott, Marguerite de la Rocque de Roberval a születése pillanatától el van átkozva: korán árvaságra jut, a sorsa pedig hideg szívű és számító gyámjának akaratától függ. A férfi a fiatal lányt és annak dajkáját magával viszi, hogy együtt hajózzanak át az óceánon Új-Franciaországba. Ám az úton Marguerite bűnbe esik, és beleszeret gyámjának titkárába. A gyám a legrettenetesebb büntetéssel sújtja őket: egy lakatlan szigeten magukra hagyja a szerelmeseket.
Marguerite-nek meg kell tapasztalnia a nélkülözést, a félelmet és hitének határait. Ám a természet vad szépsége és kegyetlensége lassan egy új világot érlel benne. A csupasz föld, a jeges szél, az éhség és a magány mind a tanítómestereivé válnak, és Marguerite megtanulja, mit jelent igazán élni, hinni és szeretni.
Goodman prózája finom, mégis elementáris erejű: egyszerre történelmi és időtlen, egyszerre tragikus és felemelő. Isola nem csupán túlélésről szól, hanem arról az átalakulásról, amely a veszteség mélyéről fakad - amikor egy nő, mindenétől megfosztva, megérti és megtapasztalja saját belső erejét, és azt, mit jelent a valódi szabadság.
