Mert már az maga vallás, ahogy a magyar ember a szép fehér abrosszal leterített asztalhoz ül, és áhítattal megeszi azt a jó sárga tyúklevest. (Móricz Zsigmond)
Nyáry Krisztián legújabb könyvében találkozik otthonunk két legőszintébb pontja: a kamránk és a könyvespolcunk. Az irodalomnak épp olyan ősi témája a gasztronómia, mint a szerelem. A legjobb magyar írók egy tál étel történetén keresztül mindent el tudtak mesélni szegénységről és gazdagságról, örömről és boldogtalanságról.
Krúdy és Mikszáth nagyevő hősei, Móricz szegényember-portréi, Kosztolányi habos süteményt faló nőalakjai vagy éppen József Attila sosem volt libasültje nem alapanyagokról és főzéstechnikákról, hanem az ember leglényegéről szólnak. Ez a könyv olyan magyar írókat mutat be, akik az evés, az étkezési szokások vagy a főzés ábrázolásán keresztül mondtak el valami érvényeset a világról, Magyarországról vagy az emberi viszonyokról.
És persze többségük a magánéletben is szeretett enni, vagy legalábbis jó ételekről álmodozni. 30 író, 30 történet és kétszer annyi recept - Nyáry Krisztián megszokott stílusában.
Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki. (Petőfi Sándor)
Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper. (Jókai Mór)
Ha az asszonyokról firkáltam, míg azokat szerettem jobban, mért ne írhassak most a konyha produktumairól, mikor ezekre gondolok szívesebben? (Mikszáth Kálmán)
Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét. (Krúdy Gyula)
