Újságírónak lenni annyit jelent, hogy kimondjuk az igazat. Hazafinak lenni pedig azt, hogy akkor is szeretjük a hazánkat, amikor nem szépítjük a valóságot. Elena Kostyuchenko tizenhét éven át tudósított arról az Oroszországról, amelyet a hatalom el akart rejteni. Írt a pszichiátriák magára hagyott betegeiről, a Krím megszállása során elesett katonák gyászoló családjairól, a foglalt házakban élő kitaszított tinédzserekről, a legszennyezettebb szibériai iparváros lakóiról, a beszláni túszdráma elfelejtett túlélőiről. A Novaja Gazeta újságírójaként – a meggyilkolt Anna Politkovszkaja kollégájaként – egy olyan független lapnak volt a munkatársa, amelyet az autoriter hatalom végül betiltott. Amikor 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát, az elsők között indult a frontra tudósítani. Haza azonban már nem térhetett: egy Münchenből Berlinbe tartó vonaton megkísérelték megmérgezni. Az I Love Russia egyrészt legfontosabb helyszíni riportjainak gyűjteménye, másrészt lírai hangvételű memoár. Egy fiatal, bátor nő vallomása, aki nem hajlandó hallgatni – és azok nevében is szót emel, akiknek a hangját a hatalom nem akarja meghallani.
