Sági György új regénye Pompeji ősi városában játszódik, ahol a mából a múltba tévedt főhős az emberi lét alapkérdéseit vitatja meg újdonsült barátjával, miközben a Vezúv kitörésének vészjósló előjelei árnyékolják be a város lakóinak utolsó napjait.
A szerző egyes szám első személyű hangja nem titkoltan azonosul a váratlanul a múltba cseppent főszereplővel, aki egy turistacsoporttal érkezik a Vezúv lábához. Az út során találkozik egy titokzatos idegennel, aki mintha a város élő lelke volna. Kísérőjéül szegődik Pompeji felfedezése közben, segít feltárni az ókori település múltját és rejtélyeit. Izgalmas találkozásokon keresztül vet fel olyan kérdéseket, mint az identitás, az idegenség, a hit és a szabadság. Végig követjük őket a kocsmába, a korabeli fürdőbe, majd egy előkelő házba, az úton végig társuk a kettőjük közti diskurzus, érzéki élvezetekről, judaizmusról, zsidókról és rómaiakról. Helyszín a Római Birodalom, Pompeji utcaképe, tógát viselő lakóival, gladiátorokkal az amfiteátrumban, gazdag lakomákkal és a hordóban érlelt római különlegességgel, a garummal.
A regény központi szimbóluma, a vulkán, tökéletes metafora az élet kiszámíthatatlanságára és törékenységére, az egyre jobban kibontakozó filozófiai beszélgetések pedig rávilágítanak a mindenség alapvető kérdéseire. A könyv egyszerre szórakoztató és elmélyült, tele szimbólumokkal és irodalmi utalásokkal, amelyek elmélyítik a történet mondanivalóját.
