Általános iskolás korunkban Egerlövőn nagyon sokat játszottunk a természetben, a sportpályákon és a határban. Ha visszagondolok rohant az idő és mi ott átélhettük a történelmet is. Azok lehettünk, akik akartunk: királyok, lovagok, varázslók, indiánok. Képzeletben egyre csak suhantunk az idő porszemekből álló széles ösvényein.
Ebben a kötetben jól megfér egymás mellett a természet szeretete, a romantika és a kíméletlen harc is.
Az érintetlen, nyugalmat sugárzó vidék is pillanatok alatt megváltozhat az emberi gonoszság által. A mérhetetlen hatalomvágy, kapzsiság véget vethet bármilyen idillnek.
A Jopár királyság legendája és Az igéző szemű hercegnő című kisregényekben királynők és királyok harcolnak saját és népük boldogulásáért.
A trokero indiánok földjén című kisregényben az indián törzsfőnök fiának kell okosnak lennie, hogy megmentse népét
Magányosan nem tudják megvívni harcaikat, de mindig találnak segítő társakat. A természet és az állatok szeretete is segíti őket nehéz útjukon.
A kisregények nem folytatásai egymásnak, de több dologban van kapocs közöttük.
Bármelyik korban élünk ugyanaz a Nap süt le ránk,
Ugyanúgy ver a szívünk, s imádkozik a szánk.
Legyetek jók s mindig keressétek a jobbat,
őrizzétek a békét, segítsétek a gyámoltalanabbat.
