A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejtőzik egy lenvászon lepedő alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg.
A papné temetésére gyűlnek össze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megszökött a szülői házból, hogy festő lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit.
A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti őket, hogy számot vessenek önmagukkal. A reggeli és esti harangszó között eltelő tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és önzése kerül mérlegre. Ám előbb vagy utóbb mindenkiről lehull az álarc.
