Lucija egy autóbaleset után mozgásképtelenül fekszik a kórházban. Szerelme, Dora/Dorian tulajdon testét ketrecnek érzi, amiből mindenáron szabadulnia kell. Lucija édesanyja megtanulta, hogy ebben a világban nincs helye saját vágyainak és választásainak.
A horvát írónő regénye e három elbeszélő egymásba fonódó történetén keresztül szól arról, mit jelent egy férfiközpontú társadalomban nőnek születni. Alapvető kérdése, hogy testünk és születési nemünk hogyan szorít minket korlátok közé, miként válhat börtönné, amelyet a családi, társadalmi előítéletek és a nemzedékeken átívelő traumák építenek az egyén identitása, esetleges mássága köré. A szerző kivételes érzékenységgel, bátorsággal és költői erővel jeleníti meg ennek a tragikus érzelmi háromszögnek minden vonatkozását - beleérzésre, együttérzésre késztetve az olvasókat is.
Utószót írta: Bencsik Orsolya
